Már középiskola előtt is nagyon szerettem táncolni, így szüleim egy kicsit sem lepődtek meg, amikor nyolcadik osztályban egy művészeti szakközépiskola tánc tagozatát jelöltem meg elsőként A felvételivel semmi baj nem volt, a második legmagasabb pontszámmal jutottam be. az iskolába. A középiskola négy éve alatt  nyolc pár tánccipőt használtam el, mivel a rendszeres tánc próbákon bizony elég nagy igénybevételnek voltan ezek kitéve. Sajnos a környékünkön nem volt olyan cipészet, amely vállalta volna tánccipők javítását is, így sorra meg kellett válnom a kényelmes, többször az én lábamra készítettet topánkáktól. Budapesti évfolyamtársaim már akkor mondták, hogy az új cipő vásárlása pénzkidobás, de egyik sem vállalta a cipőim megjavíttatását. A középiskolás éveim elmúlásával aztán a tánc kikerült az életemből mivel a főiskolára nem vettek fel. Most, felnőtt fejjel aztán úgy döntöttem újra kezdem. Megtehetem, hiszen férjem támogat és megtaláltam a tánccipő javítással is foglalkozó cipészetet a szomszéd utcában.